7. fejezet

Sziasztok! 

Meghoztam az újabb részt! Remélem tetszik!

A teljes design átalakítást szeretném megköszönni Cassie D. - nek. 

~Harry szemszöge~

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit érzek Carly iránt. Nem vagyok belé szerelmes, de az biztos, hogy többet akarok, mint barátság!

Annyira tetszik benne, hogy félénk, de ha felszabadul, akkor teljesen egy másik oldalát ismerheti meg az ember.

Olyan, mint egy földre szállt angyal a szőke hajával. A teste észveszejtő, egyszerűen TÖKÉLETES.

A csókja pedig…áhw…mint a méz, olyan édes. Először bizonytalan, de utána meg már tépi az ajkaimat.

Lehet, hogy randira kellene hívnom? Igen, elhívom randizni. De hová vigyem, ha igent mondd?

~Mozi? Áh, az túl elcsépelt.

~Étterem? Első randin nem szokás.

~Golf? Egész jó ötlet, de csak mini golf.

~Bowling? A-a, ott múltkor voltunk a bandával és Carly is jött velünk.

~Falmászás? Tökéletes, csak ne legyen tériszonya.

Még pár randi helyen gondolkoztam, amikor Carly odajött az ágyamhoz. (Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy turné buszon vagyunk, mert megyünk az esti koncertre próbálni.)

-Beszélhetnénk? – kérdezte lágy hangján.

-Persze? Bebújsz ide, vagy…?

-Öhm… nem ülünk le a konyhába?

Kibújtam az ágyból és követtem Carly-t a konyhába. Leültünk a kis asztalhoz és néztünk egymásra.

-Szóval… Miről szeretnél beszélni?

-Csak azt akarom megkérdezni, hogy mégis mi van köztünk? – leesett az állam, mert ezt én is szeretném tudni.

-Nem tudom, de egy randi keretében kideríthetnénk. – utaltam rá, hogy randira akarom vinni.

-Öhm… Hogy mi? – lepődött meg nem is kicsit.

-Hát…arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova kettesben… Szóval, eljönnél velem randizni?

-Hát…öhm… - kezdte piszkálni a haját és kerülte a szemkontaktust. – Ühm… persze. – mondta ki félénken egy kis bizonytalansággal fűszerezve.

-Hát, akkor – kezdtem el vakargatni a tarkómat. – úgyis megyünk koncert után Chihago-ba, ott elmehetnénk valahova.

-Rendben.

A beszélgetésünket az autó leállása zavarta meg, ami azt jelentette, hogy megérkeztünk. Elkezdtük a próbát és Carly –mint mindig- egy csodálatos koreográfiát hozott össze.

Pár óra múlva a koncert is megkezdődött. Arattunk, mint mindig.

A koncert annyira felpörgetett minket, hogy a turnébuszon nem tudtunk megmaradni nyugodtan, ezért azt találtuk ki, hogy felelsz vagy merszezünk. A fiúk Carly-t is be akarták vonni a játékba, de ő tiltakozott, így inkább csak mi öten, fiúk játszottunk.

Louis, mint mindig szívatott minket, ha rá került a sor. Niall, azt a feladatot kapta tőle, hogy harapja meg Carly fülcimpáját.

Nem tudtam, hogy hogyan reagáljam le a dolgot, mert nem vagyunk együtt Carly-val, így a féltékenységnek semmi oka. Mivel Carly alig egy méterre ült tőlünk, így mindent hallottunk és láttunk.

-Mit szeretnél? – mosolygott Niall-ra.

-Hát…öhm… meg kell harapnom a fülcimpádat, mert ha nem teljesítem a feladatot, akkor felpofoznak. – magyarázta a szöszi a szöszinek.

-Oké, legyen.

Niall arrébb simította Carly szőke haját, hogy a füléhez jusson. Amikor már az arany tincsek nem fedték a fülét, Niall oda hajolt, megharapta, majd még ott maradt egy kis ideig és valamit suttogott Carly-nak. Csak susmogást hallottunk, de nem értettünk belőle egy szót se.

/Ha tényleg csak egy csók volt Harry-vel, akkor felidézhetnénk a csillagnézés estéjét./