2014. március 22., szombat

19. fejezet




~Niall szemszöge~
Mi lenne velem Louis nélkül? Koncert előtt beszélgettünk és elmesélte, hogy beszélt Carly-val. Mint kiderül, azért szakított –ha azt szakításnak lehet nevezni-, mert hagyta, hogy egy srác üzenete.
Lelkiismeret furdalásom van. Nem úgy kellett volna beszélnem Carly-val, ahogy. Nagyon megbánthattam szegénykét, de most kvittek vagyunk, mert ő is megbántott.
Carly azt is megosztotta Louis-szal, hogy idézem: ,,Niall-lal szeretnék lenni, de minden esélyemet elszúrtam nála!” Esélyek? Pf! Ha ő tudná, hogy mennyire vágyom rá?!
Ennek a mondatnak a hallatára, úgy megörültem, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. De még se mehetek úgy hozzá, hogy: ,,Oh, tudom miket mondtál Louis-nak..És igen, én is veled szeretnék lenni…” Nem! Carly semmiképp se tudhatja meg, hogy beszéltem Louis-sal. Valahogyan meg kellene lepnem és visszahódítanom, de nem olyan szöveggel, hogy: ,,Mától te és én egy pár!” A-a. Szeretném, ha emlékezetes második első randi lenne. De még mielőtt mindenbe belekezdenék, először is, bocsánatot kell kérnem tőle…
A színpadon pörögtünk, mint mindig. Carly és Perrie –Zayn menyasszony-, a színpad szélén álltak és élvezték az előadásunkat. A koncert közepe fele Carly eltűnt. Nagyon érdekelt, hogy mégis hová mehetett, de nem rohanhattam ki, hogy megkeressem…
A koncert végén, leérve a színpadról Perrie felé vettem az irányt, hogy megkérdezzem, hol van Carly. Azt mondta, hogy haza ment, mert nem érezte jól magát…
Szállodában:
Beérve a szobába egyszerre megpillantottam Carly-t. A fotelban ült és egy párnát szorongatott a kezében, miközben édesen szunyált. Nem akartam, hogy elzsibbadjon, ezért bevittem a szobájába. Finoman leraktam az ágyra, hogy ne ébredjen fel, de nem sikerült.
-Niall? – nyitotta ki a szemeit.
-Sh! Aludj nyugodtan! – megsimogattam a fejét és indultam az ajtóhoz.
-Várj! – szólított meg, mire visszafordultam. – Maradj itt! Kérlek!
Mondatára elmosolyodtam és befeküdtem melléje. Fejét a mellkasomra tette, miközben átöleltem és a hátát simogattam.
-Ne haragudj rám! – felült és kérdően nézett rám. – Sajnálom, amiket délután mondtam… Meg tudsz nekem bocsájtani?
-Ha te megbocsájtasz, akkor én is! – mosolyodott el.
Bólogattam, hogy igen, majd felültem hozzá. Mélyen a szemébe néztem, miközben a füle mögé simítottam egy tincset egy kósza szőke tincset. Kicsit zavarba jött, mire lenézett. Örültem neki, hogy ezt mind én váltom ki belőle. Ujjammal, az állánál fogva felemeltem a fejét és gyengéden megcsókoltam. Először egy kicsit meglepődött, de viszonozta a csókomat. Nem dugtuk át egymás szájába a nyelveinket, és nem is túrtunk egymás hajába sem. Szolid volt a csókunk. A pillanatnak pont megfelelő. Csókunk után homlokunkat összedöntöttük.
-Tudom, hogy nem ez a megfelelő pillanat és nem is randin vagyunk, de kérdezni szeretnék valamit! – eltávolodtam, hogy a szemébe tudjak nézni. – Leszel a barátnőm? – az arcáról meglepődöttség tükröződött, de elmosolyodott, mitől kivirult az egész arca.
-Igen, de egy feltétellel! – komolyodott el az arca.
-Neked bármit! – Kicsit megijedtem, hogy mégis mit akarhat, de a válaszától mosolyognom kellett.
-Ha csinálsz nekem holnap reggelit! – komolyan szerette volna közölni, de a végén elvigyorodott.
-Persze, hogy csinálok!
Összebújva visszafeküdtünk az ágyba és mindenféléről beszélgettünk. Még jobban megismerkedtünk, beszéltünk az élet nagy dolgairól, nevetgéltünk… Lényegében jól éreztük magunkat egymás társaságában. Időközben megszomjaztunk és csak energiaital volt a hűtőben. Megittunk egy-egy üveggel, majd rájöttünk, hogy nem fogunk tudni elaludni. A pillanat hevében felvetettem azt az ötletet, hogy menjünk ki sétálni az utcára. Felvettük a kabátunkat, mert eléggé hideg volt, még cipőt is húztunk és indultunk is a nagyvilágba. Kilépve a szálloda ajtaján a hideg őszi levegő megcsípte az arcomat. A szél is erőre kapott, így még jobban összehúztam a kabátomat. Kezeimet a zsebeimbe dugtam, mire Carly átkarolta az egyik karomat és lassú léptekkel indultunk a végtelenbe. Nem figyeltük az utat. Arra mentünk, merre a lábaink vittek. Úgy gondoltuk, hogyha eltévedünk, akkor hívunk egy taxit, ami visszavisz a szállodába.
Utunk egy bulizó hely előtt vezetett el. Néhány tini lány, pár rosszarcú fiútól vett drogot. Azt is hozzá kell tenni, hogy mindegyikük ittas állapotban volt, mert bűzlöttek az alkoholtól. Azt megállapítottuk, hogy nagyon rossz környékre keveredtünk, így sietősebbre vettük a sétát. Az egyik sarkon befordultunk, de nagyon rossz ötlet volt, mert zsákutcába értünk. A zsákutcával nem volt gond, hanem csak azzal, hogy azok a drog árus srácok utánunk jöttek.
-Hé haver, dögös a cicababád! Odaadhatnád pár menetre, jól meghúznám! – szólt az egyik miközben Carly felé kacsingatott.
-Niall, én félek! – bújt hozzám jó szorosan.
-Nyugi, nem lesz semmi gond! – nyugtattam, majd a hátam mögé toltam, hogy ne essék bántódása.
Hazudnék, ha azt mondaná, hogy én nem voltam beparázva, de sokkal jobban féltettem Carly-t. Ők hárman voltak, mi pedig ketten. Rossza arány. Főleg, hogy egy lány is van.
-Húzzatok el innen! – szóltam rájuk, de sajna nem hatottam rajuk, mert nem mentek el, hanem még inkább közelebb jöttek.
-Nyugi tesó, csak egy menetet akarunk a barátnőddel! – kajánul vigyorogtak.
Legszívesebben oda mentem volna hozzájuk és jól képen töröltem volna mindegyiket, de ezzel is ártottam volna magamnak és Carly-nak, így megőriztem a türelmemet.
-Egy újjal se fogtok hozzá nyúlni! – toltabb még hátrébb Carly-t, mert ők egyre közelebb és közelebb jöttek.
Gondoltam, hogy higgadtam megbeszéljük a dolgokat, de mivel részegek voltak, így esélytelen volt velük normálisan beszélni és sajnos kezdett eldurvulni a dolog. Azt már letisztáztam magamban, hogy ebből verekedés lesz. Abban a pillanatban bármire képes lettem volna, csak is azért, hogy Carly-nak ne essen baja. A fiúk talán két méterre voltak tőlem. Nem hátráltam meg, mert abból még nagyobb gond lett volna. Ott álltam, mint a cövek és figyeltem mindenegyes mozdulatukat. Az is átfutott az agyamon, hogy összevernek, ott hagynak, Carly-t pedig megerőszakolják. Az egyik srác, akinek a legnagyobb szája volt, ő jött a legközelebb. A mozdulataiból adódva meg akart ütni, de nem tette, mert abban a pillanatban megszólalt egy fülsiketítő hang. Az átlagos dallam jelezte, hogy itt vannak a rendőrök. A három fiú, futásnak eredt, de az egyenruhás férfik gyorsabbak voltak. Ki se értek a srácok a zsákutcából, de már elkapták őket. Carly odaszaladt hozzám és jó szorosan megölelt. Közben egy rendőr is odajött hozzánk. Megkérdezte, hogy jól vagyunk-e, és azt tanácsolta, hogy menjünk haza. Nem kellett neki kétszer mondani. A sokk hatása alatt voltunk még mindig, főleg Carly, így ott álltunk összebújva egy ideig.
-Köszönöm, hogy megvédtél! – nézett fel rám könnyes szemekkel.
-Érted bármit! – pusziltam meg feje búbját. – De most menjünk haza.
Kimentünk a zsákutcából és leintettünk egy taxit. Nagyon elkóborolhattunk, mert több mint fél órába tellett visszajutni a szállodába. Az autóba Carly-val összebújva ültünk. Próbáltam megvigasztalni, mert még mindig a könnyeivel küszködött. Eltartott egy ideig, de sikerült egy mosolyt csalni az arcára. Tudtam, hogy ez csak álca, de legalább nem sírt.
A szállodai szobába érve levetkőztünk. Calry megkért, hogy aludjak vele, mert ezek után nem akart egyedül lenni, ami teljesen érthető volt. Összebújtunk és úgy csöppentünk az álmok világába…
Reggel nehézkesen, de felébredtem. Nem bírtam kinyitni a szemeimet, ezért tapogatózni kezdtem, hogy hol lehet Carly. Amikor sehol se észleltem kinyitottam a szemeimet és körbenéztem. Nem volt sehol. Még az ágy mellé is lenéztem, hogy nem löktem-e le. A jelek szerint nem. Még egy picit vizslattam a földet és közben elbambultam. Rossz ötlet volt.
-Niall, te meg mit csinálsz? – kérdezte valaki a hátam mögül, mire felriadtam és leestem az ágyról. – Nem esett semmi bajod? – jött oda hozzám az illető, miközben még mindig a padlón hevertem. A megijesztőm Carly volt. Mégis ki más lett volna? – Jól vagy? – kérdezte aggódó tekintettel.
-Dejavu! – ennyit bírtam mondani?
-Hogy mi? – kezdett el kuncogni, miközben felsegített.
-Pár hónappal ezelőtt, te feküdtél a földön és én aggódtam érted. – álltam meg vele szeme. – Amúgy jó reggelt! – csókoltam meg finoman a szája szélét.
-Neked is! – mosolygott rám. – Csináltam neked köszönet reggelit, a tegnap este miatt. – nézett az ágyra lerakott tálcára.
Idő közben rájöttem, hogy nekem kellett volna, reggelit csinálnom neki, de ettől függetlenül így is – úgy is a barátnőm, aminek nagyon örülök. Együtt megettük a csoki gofrit, miközben egymás nyakáról nyaltuk le a tejszínhabot. Élvezetes reggeli volt!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése