2014. május 17., szombat

Epilógus

A penge lassan szaladt végig a bőrömön, hatalmas sebet hagyva
maga után. A vörös folyadék, szinte azonnal elkezdett folyni, és
lecsepegett a földre. Ahogy egyre több, és több vágás lett a kezemen,
annál jobban folyt a vér. Az elején még egy kicsit fájt, de idővel
megszoktam, és már csak a vörös vér színe tudott lángba hozni.
 A fürdőszoba ajtaja hátracsapódott, és valaki berontott. Amint
meglátta, hogy mit csinálok, azonnal kivette a kezemből a pengét.
Szemeimből patakként folytak a könnyek, de már nem fárasztottam magam,
hogy letöröljem őket. Két erős kart éreztem a derekam körül, ami
felemelt, és kivitt a szobámba. Az ágyra fektetett, ahol elgyengülve terültem el.
Csak néztem bámulatosan gyönyörű kék szemét és éreztem gyengéd
simogatását, a testem minden egyes porcikáján. Boldog voltam. 
Egyszerűen imádtam minden egyes érintését, csókját, hangját, 
de ami a személyes kedvencem volt, az a szőke felzselézett haja.
De ennek vége van. Az okozott hegeimen még mindig folyt a vér.
Túl sok vért veszítettem és vége lett az egész életemnek.
De nem csak a saját életemet tettem kockára, hanem a pocakomban
lévő új növendéket is. A saját gyermekemet. Niall gyermekét. 
Láttam, ahogy szemeiből könnyek csordulnak ki és közben ezt suttogja:
,,Miért? Miért Carly? Miért kellett ezt tenned?" 
Az utolsó mondat... Az utolsó szavak...
,,Szeretlek Niall!" 
Sírva borult rám, de már nem éreztem érintését és már nem is láttam semmit.
Elsötétült körülöttem minden és utamat egy fehér lépcső felé vettem.
Lassan, egyesével szedtem a lépcsőfokokat, míg egy nagy ajtóhoz nem érkeztem.
Visszanéztem... Láttam az ágyon fekvő kihűlt testemet, aminek nagy részét
vér fedte. Láttam Niall-t, ahogy síró görcsöt kap. ,,Sajnálom." 
Suttogtam le hozzá a mennyország kapujából, de tudtam, hogy ezt
már nem hallja. ,,Örökké veled leszek. Örökké, egyetlen szerelmem!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése